Visszagondolva, hosszú években mérhető, hogy mikor nyúltam utoljára olyan géphez, amelyben csak egy processzormag, vagy éppen gigabájtokban nem mérhető mennyiségű RAM volt. Most mégis megtörtént, egy régóta dédelgetett hobbiprojektemnek hála. A következő pár napban bemutatom, miként sikerül (vagy éppen nem sikerül) életet lehelnem egy – mai szemmel nézve – buta kis számítógépbe. Hangsúlyoznám, hogy egyelőre semmilyen tapasztalatom nincsen ezen a téren, szóval előre is elnézést azoktól, akiket az időnként naív próbálkozásaim untatnának.
A cél: minimális költségvetésből (max. 20.000 Ft) összehozni egy alacsony fogyasztású hangtalan számítógépet otthonra.
A konfiguráció:
- VIA 800MHz-es processzor (passzív hűtés),
- 512MB RAM,
- 32MB Flash kártya,
- Integrált videokártya (passzív hűtés)
- Integrált 100MBit-es hálókártya
- passzív hűtésű táp
Nincsenek illúzióim, egy ilyen gépből nem fogok HTPC-t készíteni, de azért nagyon örülnék, ha
- működne a remote desktop
- működne a zenelejátszás
- tudnék róla netezni
- tudnám használni a rádiós távirányítómat
- tudnám használni a rádiós egeremet és billentyűzetemet
- tudnék rajta sorozatokat nézni
Nade, lássunk neki!
A számítógépet egy apróhirdetésben találtam, és nagyon izgatott voltam, amikor először kézbe vehettem. Kicsit csúnyácska szegény, de hát nem divatbemutatóra készülünk.
Rövid szemrevételezés után kiderült, hogy a gépen 4 USB port, illetve integrált hangkártya is van, de az igazi meglepetést a Flash kártya hozta (ami egyben a “merevlemez” is). Ez ugyanis egy hagyományos IDE portba volt dugva (az egyetlenbe az alaplapon). Tehát akár sima merevlemezzel is próbálkozhatok majd, ha az első nekifutásaim kudarcba fulladnak.
A gyári Flash memóriára valami buta Linux verzió volt telepítve. Bár tartozott hozzá grafikus felület és RDP kliens is, igazi életet nem tudtam bele lehelni. Ideje megmutatni gépünknek a Windows erejét :)