Aki csinált már olyan workflowt, amelynek kommunikálnia kellett a külvilággal, annak lehet, hogy szüksége volt arra, hogy a workflow egyedi azonosítóját átadja egy activitynek vagy egy külső komponensnek. Az "átadás" nem jelenthet gondot, hiszen a Workflow Designer okos jószág, lehet benne tulajdonságokat kötögetni.

Sajnálatos módon azonban a WorkflowInstanceId tulajdonságot nem kínálja fel, hiába keresünk System.Guid típushoz párt. Mit tehet ilyenkor az egyszeri workflow programozó: definiál egy tulajdonságot, ami majd becsomagolja ezt a hívást, a tulajdonságot pedig public láthatóságra állítja, hogy köthető legyen:

    public Guid CurrentInstanceId
    {
        get
        {
            return this.WorkflowInstanceId;
        }
    }

Ettől kezdve azonban furcsa jelenségek ütik fel a fejüket, mintha minden a feje tetejére állt volna, például:

• A workflow példány tökéletesen lefut, de az utolsó activity utáni pillanatban mégis elszáll, pedig oda nem is írtunk kódot.
• A workflow példány az élete végén 100%-ra terheli a processzort.
• Elszáll az alkalmazásunk, mert eddigi tökéletesen működő helyen azt a hibaüzenetet kapjuk, hogy az adott művelet csak workflow runtime threaden hajtható végre.
• A Visual Studio debug módban nem képes megmutatni a workflowt, mert szerinte valami érvénytelen művelettel próbálkozunk, amit csak futási időben lehet elvégezni.

Mindennek az oka pedig ez a kis ártatlannak tűnő tulajdonság. De mi lehet a háttérben? Gondoljunk arra, hogy a this.WorkflowInstanceId tulajdonság kiolvasásának akkor van értelme, ha a workflow példány fut és a workflow runtime tud róla. Vannak azonban olyan pillanatok, amik nem esnek ebbe a csoportba, a Workflow Foundation mégis megpróbálja kiolvasni a workflow példány tulajdonságait. Ez történik például akkor, amikor a WorkflowRuntime.WorkflowCompleted eseménykezelőnek megpróbál átadni egy WorkflowCompletedEventArgs paramétert. Ebben az e paraméterben ugyanis van egy OutputParameters tulajdonság, ami egy szótár típusú gyűjteményen keresztül teszi elérhetővé a workflow példány tulajdonságait. Amikor a rendszer megpróbálja felépíteni ezt a dictionary-t, akkor bizony a workflow példányunk már éppen nem él.

Mit tehetünk akkor, ha mindenáron kötni szeretnénk a folyamat egyedi azonosítóját? Készíthetünk egy publikus property-t, ami nem közvetlenül a this.WorkflowInstanceId tulajdonságot olvassa ki, hanem egy olyan változó tartalmát, ahova korábban már átmásoltuk ezt az értéket. Ha biztosak vagyunk abban, hogy ezt a tulajdonságot a workflow példány futása közben valamelyik activity kiolvassa, akkor írhatjuk például ezt:

    private Guid _instanceId;

    public Guid CurrentInstanceId
    {
        get
        {
            if( this._instanceId.Equals( Guid.Empty ) )
            {
                this._instanceId = this.WorkflowInstanceId;
            }
            return this._instanceId;
        }
    }

Általában érdemes odafigyelni a tervezésnél, hogy egy döglött workflow példányról már csak a tracking service segítségével szerezhetünk információkat.